Mi köze a humorérzéknek a Tantakihoz?
Hozzánk is megérkeztek a Tantaki oktatócsomagjai. Már közel egy hete történt, hogy csengettek az ajtón, és megérkeztek. Kislányom lelkesen játszott az interneten talált demókkal, mielőtt még megérkezett volna a csomag, de kíváncsian vártam: vajon minden csoda három napig tart?
Amikor megérkezett a csomag, letettem kislányom mellé, ő először ezt észre sem vette, hiszen újdonsült játszópajtásával játszott, igaz, egyelőre a demó verziójával. Szóltam neki, hogy ha szeretne, már a saját, teljes verziójával is játszhat. Ellenkezett, én pedig ráhagytam és bementem olvasni. Gondoltam, hogy amikor már nem tud tovább lépni, jönni fog.
Így is történt: kb. 10 perc múlva hatalmas mosollyal az arcán jött be hozzám: „Anya… akkor most megmutatod, mit hoztál?” Hát ellen tudok neki állni? Nem. És miért is tenném? Ketten visszabattyogtunk a számítógéphez és megmutattam neki, hányféle különböző téma közül választhat. „Játék a szavakkal? Az legyen, légyszi!” Segítettem neki telepíteni és már kezdte is a játékos tanulást.
Pár nap után azt vettem észre, hogy a Tantaki nem is csak az íráskészségét fejleszti, hanem olyan összefüggésekre vezeti rá, ami egy 8 éves kisgyermektől meglepő. Elkezdett nekem és édesapjának szórejtvényeket rajzolgatni.
Egy este vacsora után még az asztalnál maradtunk férjemmel beszélgetni, kislányunk pedig egy papírlappal a kezében érkezett és az orrunk alá dugta saját készítésű, rajzolt rejtvényét és így szólt: „Bármennyire is furcsa, a két megoldás között csak egy betűnyi az eltérés.” A bal oldalon egy hal úszkált a hullámok között, a jobb oldalon pedig egy kisfiú játszott zenélő dobozával. Értetlenkedve néztünk kislányunkra, mire ő csak ennyit mondott: „Hagylak titeket gondolkodni, de szóljatok, ha megvan!” Nem jutottak eszünkbe a megoldások, lefekvés időben kislányom azért a biztonság kedvéért még rákérdezett.
Másnap reggelizés közben felhoztuk a témát és bevallottuk, hogy nem tudjuk a megoldásokat, erre ő így szólt: „Jaj, pedig nagyon könnyű. Hal és hall.” Férjem, aki a szóviccek királya is lehetne, mosolyogva megjegyezte: „Rám ütött a gyerek, ez a szóviccek alapja.” Én pedig megkérdeztem kislányomat, ezt hogy találta ki. Miután belekortyolt a kakaójába, kimondta a varázsszót: „Tantaki.”