Miért nem tanul a gyerek önállóan?




Tanulási kisokos szülőknek: 8+3 TIPP, hogyan segítsd őt szülőként a tanulásban


Az elmúlt évtizedben több tízezer szülőtársammal kerültem kapcsolatba, akiket folyamatosan kérdezgettem, ők hogyan élik meg gyermekeikkel a tanulást. Természetesen minden gyerek más és más, ugyanakkor egy dologgal szinte minden szülő megküzd a gyermekével, ha a “házi feladat” felmerül. Mégpedig, hogy nehéz rávenni arra, hogy önállóan tanuljon.
 






Nem arról van szó, hogy nem szeretünk, vagy nem akarunk együtt tanulni a gyermekünkkel. Sőt! Mi szülők, még ha sokszor nehéz is megoldani, szívesen szánunk időt és figyelmet a közös tanulásra. Azonban mindannyian azt szeretnénk, ha ez a közösen együtt töltött idő inkább élmény lenne. Vagy, ha a gyerek nélkülünk is kedvet érezne arra, hogy elővegyen és gyakoroljon egy-egy témakört, amolyan szórakozásból, érdeklődésből. Elvégre az a cél, hogy előbb-utóbb önálló felnőtté váljon.




 
Ezzel szemben honnan is indulunk?

Van, amikor noszogatni kell, sokszor keményebb hangnemben akár, hogy hozzálásson a leckéhez.Van, amikor azon kapjuk, hogy álmodozik a tankönyv felett, teljesen máshol jár. Van, hogy hiába ülünk vele hosszú órákon át, mire megtanul valamit, annál rövidebb idő alatt el is felejti.Sorolhatnék rengeteg példát a bosszantó figyelmetlenségtől kezdve a hisztiig, rengeteg minden előfordulhat a tanulás közben. Nem csoda, ha olykor el is veszítjük a türelmünket. aTermészetesen jogosan foghatnánk a probléma forrását az iskolarendszerünkre, amely a mi gyerekkorunk óta sem változott különösebben. Anélkül, hogy mélyebben belemennék ebbe a témába, maradjunk annyiban, hogy ennek a rendszernek sem a tanároknak nem könnyű megfelelni, sem a gyerekeknek, sem pedig nekünk, szülőknek. Nos, ha változtatni akarunk, a saját kezünkbe kell venni az irányítást.


 



 


 
  • De mégis, hogyan?
  • Mit kezdjünk ezekkel a helyzetekkel?
  • Jó-e, ha dorgálunk, fegyelmezünk?
  • Hogyan lesz önálló, ha folyton mi kezdeményezünk?
  • Hogyan magyarázzuk el az anyagot úgy, hogy ne zavarjuk össze a gyereket, mert az iskolában máshogy hallotta?

Megannyi kérdés felmerül. Arra gondoltam, hogy kicsit körbejárom a témát, hogy segíthessek. Hiszen szülőként fontos szerepünk van abban, hogyan viszonyulnak a gyerekek az iskolához, tanuláshoz, vagy az egyes tantárgyakhoz, melyek akár a jövőjüket is megalapozhatják. Összegyűjtöttem azt a 8+5 legalapvetőbb okot, amelyek megmagyarázzák, miért is nem tanul a gyerek önállóan. Most sorra veszem mindegyiket, és megoldásokat is javaslok az egyes pontokhoz. Olyan megoldásokat, amelyeket én már sikeresen kipróbáltam, saját gyermekemmel, illetve sok más gyerekek oktatása során.


  


 Kezdjük az elején. Miért is nem tanul önállóan a gyerek?
 

 



 




1) Mert kötelezőnek érzi

Ez egy olyan természeti törvény, mint a gravitáció. Ami kötelező, azonnal ellenállást szül bennünk. Az önállóság kerékbe törése akkor kezdődik, amikor megtörjük a gyerek természetes kíváncsiságát a világ iránt, ami felé óvodás korában még olyan nyitott volt.

Azt hiszem mindannyian átéltük már, amikor a kisgyerek századik “miért?” kérdésére is meg kellett adnunk a választ. Hová tűnik ez a tudni vágyás a gyerekből, miután iskolába kerül? Vannak alternatív oktatási irányzatok, amelyek jobban követik a gyerekek érdeklődésének szabad útját, iskolai keretek között, vagy aki megteheti, magániskolába, magánórákra íratja be gyermekét.

De ezek a lehetőségek sajnos nem mindenkinek állnak rendelkezésére. Ha szerencsések vagyunk, az általunk választott iskolában kifoghatjuk a tanárok gyöngyszemeit, akik minden nehézség ellenére élvezetesen és érthetően tanítanak, megőrizve a kíváncsiságot, érdeklődést. Ám ők sem teljes garancia, hiszen a több tucat diák együttes oktatása és a rohamtempót diktáló tanterv nem engedi meg, hogy egy "apró" kérdésnél megálljon a tanító, vagy hogy elégszer megismételjen valami fontosat. De akkor mit tegyünk, hogy ne essünk áldozatul a fenti természeti törvénynek?

A kényszerítés szemben áll az önállósággal. Minél inkább erőltetnek ránk valamit, annál kevésbé fog tetszeni. A fordítottja is igaz: ami tiltott gyümölcs, azt azonnal meg akarjuk kapni. A túl sok erőltetés, vagy túl sok tiltás pedig leginkább “robotokat” eredményez, nem pedig önálló, kezdeményező egyéneket.

 


MEGOLDÁS:
Hogyan használjuk hát fel a fenti természeti törvényt a magunk javára? Tegyük a tanulást játékká. Ez a felismerés szülte az egész Tantaki ötletét. A gyerekek szeretnek játszani. Jó játék közben pedig rengeteget lehet tanulni. Szerencsére számos lehetőség nyílik ma már erre, bármelyik tantárgyhoz találunk a piacon társasjátékokat, készségfejlesztőket, nem beszélve az online játékokról, programokról.

Oldjuk fel ezt a “tanulni kell” gátat úgy, hogy észrevétlenül, játékosan tanulunk a gyerekkel. A játék segítségével visszahozhatjuk az érdeklődését egy-egy téma iránt, így már könnyebb dolgunk lesz, hogy kíváncsian vegye elő az iskolai tananyagot is. Ráadásul ez egy kellemesen eltöltött közös idő, ami élményként is megmarad.

 



 
2) Nincs célja vele, nem tudja, mire való


Nem jut azonnal eszünkbe ez az egyszerű, ám hatalmas gátakat okozó, tanulási problémák mögött meghúzódó ok. Pedig mennyire igaz. Csak egy példa. Amikor megveszünk egy telefont, senkit nem motivál, hogy csa k úgy elolvassa az akármennyi oldalas részletes leírást arról, hogy működik. De. Amint probléma adódik, leesett, nem működik, víz érte, jó ég, most mi lesz, bizony nekiállunk, elolvassuk az összes útmutatót, lábjegyzetet, vagy manapság már inkább használati videókat nézünk, csak hogy megmentsük a telefonunkat, és a benne lévő fontos adatainkat. Úgy tűnik ez is egy törvényszerűség. Hogy ha egy adott információ halmazzal van célunk, lesz motivációnk megtanulni azt.

Ellenkező esetben viszont: egyiken be, másikon ki.
  • Hogyan segítsünk célt adni a gyerekeknek tanuláshoz?
  • Jó jegyet kell szerezni?
  • Elkerülheti a kudarcot feleléskor?

Hát, igen, ezek is lehetnek célok, de ezek egyike sem az igazi. Ne a jegyekért tanuljunk. A jegyek sokszor fals képet festenek arról, mire képes egy gyerek, vagy mi mindent tud. Felkészülni a felvételire? Persze, ez már motiválóbb cél, de a leginkább hasznos cél az, amire ő fogja tudni használni az adott tananyag részt. Segítsünk neki ezt meglátni.

 



Megoldás:
Például, ha gyermeked szeretne jó fényképeket készíteni, ami nem csak gyönyörű, de tételezzük fel, hogy pénzt is szeretne vele keresni, akkor tudnia kell gyermekednek a fénnyel kapcsolatosan mindent. Hogy mit csinál a fény, hogy hogyan kell megvilágítani egy arcot ahhoz, hogy szebb és csinosabb legyen, stb.
Ehhez a fizika tantárgyat kell értenie. :-)  

Irányítsuk minél többször a figyelmét arra, hogy mit nyerhet abból, hogy megérti azt a tantárgyat vagy témakört. Ez persze nem mindig olyan egyszerű, hiszen a tanterv szerint számos olyan információt számon kérnek, amelyeknek később csak a töredékét használja az ember az életben. De mégis, erről az oldalról igyekezzünk megközelíteni a dolgot.



 
3) Kudarcélmény az iskolában


Egy sikertelen felelet, vagy egy rossz élmény a tanórán azonnal megbélyegzi a gyerek számára az adott tanárt, témát, tananyagot, és magát a tantárgyat, sőt akár az egész iskolát is.

Gyermekről gyermekre eltérő lehet, hogy bizonyos szituációkat hogyan él meg. Van, akinek meg sem kottyan, ha felszólítják az órán, de van, akinek már egy viszonzatlan mosoly kellemetlen élményt jelent. Ezért bármilyen nagyságrendű problémáról is legyen szó, szülőként oda kell figyelnünk, úgymond radaroznunk kell a jeleket.

Ugyanis a félelem attól, hogy újra bekövetkezik a helyzet, elhomályosít bármilyen célt vagy hasznot, amit amúgy a gyermek magáénak érezne a tantárggyal kapcsolatban.
A gyerekek ráadásul nem mindig nyílnak meg olyan könnyen a számukra kellemetlen élményeket illetően.

 



 
MEGOLDÁS:
Persze előnyben vagyunk, ha szülőként jó a kapcsolatunk a gyermekkel, biztonságban érzi magát velünk, rendszeresen beszélgetünk vele, és tényleg meghallgatjuk őt. Ezzel kapcsolatban megosztok néhány fontos nézőpontot a könyvemben (Egy sikeres Anya kézikönyve) is. Talán a legfontosabb kiemelni, a Bizalom kialakításának fontosságát, vagy a "Konfliktusok háromszögét", melyekről a könyvemben írok.
A kudarcélményt azzal tudjuk kezelni, ha megmutatjuk a gyereknek, hogy nem az az egy jegy fogja őt megítélni egész életre! Ehhez biztatásra van szüksége, és természetesen sikerélményre.
 



 4) Túl sok az anyag egyszerre

Amikor 2006-ban elkezdtem gyerekeket korrepetálni, rádöbbentem, hogy a korrepetálásra azért van óriási igény, mert a tananyag nagyon sok, a tankönyvek szövege nehezen érthető, az iskolában pedig haladni kell az anyaggal, nincs idő igazodni az egyéni tempóhoz.Ezért van az, hogy az iskolából hazaérve még otthon is rengeteg időt kell rászánni a házi feladatokra, megtanulandó leckékre. Miután ezen is kibosszankodtuk magunkat, léphetünk a tettek mezejére. Hogyan segítsünk ebben a gyerekeknek?

Hosszabb szövegek olvasásával, tanulásával az egyik, amit tehetünk, hogy lebontjuk kisebb részekre a tananyagot. Sokkal egyszerűbb „csak egy oldalt” megtanulni mondjuk tízszer, mint úgy leülni, hogy „na most megtanulom a témazáró anyagát” egyszer. Sőt, ha az az egy oldal is sok, akkor elég egy bekezdés, vagy egy feladat, vagy egy szabály abból a sokból, ami az oldalon van. Ezt csak úgy állva, a konyhában is megejthetitek. És amikor az már nagyon jól megy, ha egyáltalán semmi kérdés, emmi bizonytalanság nincs vele kapcsolatban, akkor menjetek tovább a következő részre- már sokkal hajlandóbb lesz megtenni. Mint amikor verset tanulunk, sorról sorra áll össze a versszak, majd versszakokból az egész vers.

Talán úgy tűnik, hogy ez így majd nagyon sokáig tart, de pont fordítva van: így lehet a legrövidebb idő alatt a legjobban megtanulni bármit. Nem magolni, hanem megérteni és megtanulni. Mivel a kis anyagrészek megtanulásából sikerélménye van, ez „megolvasztja” az ellenállását, és sokkal szívesebben fog tovább haladni a tanulással. A feladatokkal is megtehetjük ugyanezt. Először csináltassunk vele valami nagyon apró feladatot, amiről már tudjuk, hogy könnyen megy neki. Lehet, hogy sokkal egyszerűbb feladatra kell visszalépni (akár a korábbi évfolyamban tanultakat is beleértve), és onnan haladni lépésről lépésre az egyre bonyolultabb felé.


 



MEGOLDÁS:

Ha bármilyen sportot tanulunk, például atlétikát, akkor sem egyből a legbonyolultabb hátraszaltók megtanulásával kezdjük az ezésen, hanem például megtanulunk kitartani magabiztosan egy hidat, megtanulunk kézen állni, majd kézen állásból hídba lemenni, és így tovább. Ahogyan az izmoknak is hozzá kell szokniuk a feladatokhoz, az elmének is fel kell fedeznie azt a logikát, amire az adott feladat épül. Ha kimarad egy fontos lépés, nem fog menni a hátraszaltó.


A másik, amit javaslok hosszabb szövegek esetén, hogy olvassa el több formában. Egy szöveget többször elolvasni tényleg unalmas – ezért például Amerika felfedezését olvassa el először a tankönyvben, aztán egy online összefoglalóban, vagy egy történelmi mesekönyvben, diákoknak szóló magazin cikkekben, és így tovább. Az eltérő stílusban megfogalmazott írások, vagy ugyanazt a korszakot/témát bemutató történetek, példák segítségével jobban rögzül az anyag, és élvezetesebb mindig más szövegben elolvasni ugyanazt a témát.

 



 
5) Nem tudja elképzelni, amit tanul


Amivel még nem találkoztunk, legalább kép formájában, azt nem mindig egyszerű elképzelnünk. Tanulhatunk rengeteget például a hidrogén molekulákról, atomokról, de hamar elveszítjük a fonalat, mert nem tudjuk elképzelni, hogy is tudnak a molekulák kapcsolódni egymáshoz. A tankönyvekben elérhető képek, ábrák segíthetnek, de sok esetben nem elegendőek ahhoz, hogy jól megértsük, miről is van szó. Használhatunk erre is más könyveket, sőt az internet most már lenyűgöző lehetőségeket nyújt, ha rákeresünk bármire.

 



MEGOLDÁS:
Segítsünk neki lerajzolni, amit tanul, így még inkább rögzül.
De nem kell a molekulákig elmenni, elég, ha csak a számokat próbáljuk meg “elképzelni”. Ehhez is kiválóan működik a rajzolás. Vagy játsszuk el közösen, mi hogyan történik a számokkal, vagy épp egy-egy fizikai törvényben. Felhasználhatunk tárgyakat, amik jelképezik a tananyag “szereplőit”.

Vigyük ki a természetbe és ott keressük meg azt a fajta növényt, amiről szó van. Vagy mutassuk meg neki otthon, a játszótéren, patakparton, garázsban, próbálja ki, figyelje meg saját maga. Egy kis kreativitással hasznosan, mégis kellemesen eltöltött idővel párosulva segíthetünk neki jól megérteni, amit tanul. És amit ő lerajzol, kipróbál, vagy átél, azt biztosan nem felejti el.





 
6) Nem érti, mit olvas


Ha már részekre bontottuk az anyagot, és megpróbáltuk lerajzolni, elmutogatni, stb., és még mindig nem megy a dolog, a legfontosabb dolog, hogy ne legyünk vele türelmetlenek. És ez nem könnyű. Viszont nagy hibát követünk el, ha feszültséget, nem tetszést mutatunk az irányába. Mert pontosan ezzel azt érjük el, hogy azt gondolja magáról, hogy buta. Lépésről lépésre gyakorlatilag leszoktatjuk arról, hogy kérdezzen, ha nem ért valamit.

Kisebb korában a gyerek mindent azonnal megkérdez, amit nem ért. Ez mi? Az mit jelent? Mi ez a szó? Így fejlődik a szókincse, tudása, mégpedig igazán gyors tempóban. Biztassuk őt iskolás korában is erre. Vegye észre ő maga, hogy számára új, ismeretlen szóval, kifejezéssel találkozott, és merjen rákérdezni.

Ez nagyon fontos lépés abban, hogy önálló legyen. Ellenkező esetben ez a képesség visszafejlődik, megszokja, hogy nem érti, amit tanul. Ráadásul ha még ki is nevetik, vagy leszidják, ha nem ért valamit, nem fog kérdezősködni többet. Így nem csoda, ha tanulás helyett álmodozni fog.

Minden tantárgyban lesznek számára új szavak, kifejezések, és ez teljesen rendben van. Csak arra kell figyelni, hogy vegyük észre, ha azt még nem ismeri. Egy szónak ráadásul több jelentése is lehet. Ha csak az egyiket ismeri, könnyen belegabalyodhat, hiszen nem lesz értelmes számára a szöveg. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az írott nyelvben rengeteg jelet is használunk, amit nem biztos, hogy nyelvtan órán volt idő megérteni. Gondoljunk csak a kettőspontra, vagy pontosvesszőre, gondolatjelre. Nem egy, de nem is kettő féle szerepük lehet egy mondatban, és olvasás közben ez észrevétlenül le tudja tapasztani a figyelmet.

El is vesztette a fonalat, már rég nem ott jár fejben, mint amit olvasott. Ha esetleg ezt felnőttként magadon is észrevetted már, bizony, ez így működik mindannyiunkkal. Biztassuk tehát, hogy kérdezzen, ha valamit nem ért. Hiszen ha valaki kérdez, az azt mutatja, hogy éber, gondolkodik.

 


MEGOLDÁS:
Erősítsük meg ebben, segítsünk neki feléleszteni ezt az éberséget. Kérdezzünk rá mi a tananyagban bizonyos szavakra, jelekre, kifejezésekre, hogy tudja-e, érti-e, mondja el saját szavaival. Ezzel a technikával gyorsan kiderül, hol is történt az elakadás. Ha ezt többször megtesszük, később ő magától, olvasás közben is fel fogja ismerni, ha nem ért valamit. Használhatunk szótárakat is, hogy megmutassuk a szavak jelentését. Később meg is taníthatjuk a szótárak használatára, így növelve ismét az önállóságát a tanulásban. 






 
7) Nincs önbizalma


Sok szülő panaszkodik arra, hogy az önbizalomhiány, magabiztosság hiánya okoz gátat abban, hogy önállóbb legyen a gyerkőc. A jó hír, hogy a fenti tippek segítségével már tapasztalni fogod, hogy sikerélménye lesz a tanulásban, sőt, élvezni is fogja azt. A kudarc, a bizonytalanság és a “butaság” érzése eltűnik ezekkel a fent említett eszközökkel. Helyette sokkal több információ marad meg élményszerűen a számára, és az érdeklődése is fennmarad.A sikerélményt még tovább fokozhatjuk például jutalmazással.

A jutalmazásnak nem kell túlzónak lennie, gondoljunk egyszerű, de a gyereknek értékes dolgokra: ha ezt a házit befejezed, elmegyünk fagyizni. Vagy játszhatsz a kedvenc játékoddal. Vagy együtt játszunk. A gyerekek szeretik a versenyt, a játékot, a lehetőséget arra, hogy győzzenek. Így bármi is legyen ez a jutalom, hidd el, hogy az, aminek igazán örülni fog a végén, az nem csupán a fagylalt lesz, hanem a büszkeség, hogy megcsinálta! És ezt az érzést újra és újra szeretné majd átélni. És ez el is vezet bennünket a következő eszközhöz, amit bevethetsz. Ez pedig a gyakorlás. “Ismétlés a tudás atyja.”- szoktuk mondani. Ezzel két legyet üthetünk egy csapásra, hiszen természetszerű, hogy amit nem gyakorlunk, nem ismétlünk, az a homályba vész. Bármit is tanulunk meg az életünk során, gyakorlás nélkül nem leszünk benne magabiztosak, és hosszú távon nem marad stabil a tudás. Biciklizni sem lehet megtanulni úgy, ha csak egyszer felülünk rá, tekerünk párat, majd hetek, hónapok maradnak ki.

Gyakorolni kell, mint ahogy mindent! Ha a gyermeked türelmetlenné válik, mondj neki ehhez hasonló példákat, amiből megérti, miért fontos, hogy gyakoroljon. Emellett a gyakorlással fenntartható a játékszellem is, hiszen minél többször gyakorol valamit, annál magabiztosabb lesz, annál többször érzi át a siker, büszkeség élményét. Állítsd elérhető kihívások elé időről időre: csináld meg most is, de most gyorsabban... írj le még 3 mondatot helyesen... szavald el a verset a nagymamának is… Utazás vagy várakozás közben például a szorzótábla gyakorlása kiváló játék. Lehetsz kreatív, a lényeg, hogy ismételje, gyakorolja, és maradjon meg a játékszellem a gyakorlás közben is!

Gyakorolni lehet úgy is, hogy beszélgettek a tananyagról, és kérdezed őt! Gyermeked így olyasmiket is felfedezhet a tanultakkal kapcsolatban, ami először nem is jut az eszébe. Ötletek, összefüggések, újabb kérdések merülnek fel. Ezzel serkented az önálló gondolkodását. Nem csak “magol”, hanem gondolkodik is az olvasott információkkal. Hasonlóan fontos szerepe van az önbizalom és önállóság növelésében a dicséretnek. Gyerekként rendkívül fontos a szülői visszajelzés bármiről, amit alkotunk, teszünk, mondunk. “Nézd, mit rajzoltam?” Szereti megmutatni, amit csinál, hiszen a visszajelzéseinkből táplálkozik a kreatív ereje.

Ez egy alap motiváció minden gyerek számára, születésétől fogva ösztönösen keresi a szülei visszajelzéseit minden egyes megmozdulására.

Természetesen légy következetes, és ami hibás, vagy nem jó, azt javíttasd ki vele. De ne törd le a lelkesedését. Téves elképzelés az, hogy a dicsérettől elbízza magát. Ha csak dicsérünk, és a hibákat elhallgatjuk, az valóban nem megfelelő, mert téves képet alakít ki a gyereknek a saját teljesítményéről. De a helyén való dicséret nagyon is meghozza a gyümölcsét. Hidd el, a legtöbb gyerek inkább kevesebbet gondol magáról, mint amennyi érték lakozik benne. Ezért soha ne mulaszd el megdicsérni azt, amiben jó. Ezzel is hozzásegíted, hogy vegye észre magában a jót, így növekszik az önbizalma.

 
 



 
8) Kapkod, figyelmetlen


Nincs bosszantóbb, mikor tudod, hogy tudja, de elkapkodja, figyelmetlenségből vét hibát. Miért van ez? Ez adódhat a gyakorlás hiányából is, hiszen ha még nem stabil, nem alakult ki a kellő rutin, hajlamosabbak a hibák is előjönni. A másik lehetséges ok, ha úgy érzi, gyorsan kell megcsinálnia, vagy sietnie kell a válasszal. Ez lehet ismét iskolai oktatás egyik részeredménye, hiszen nem vagyunk egyformák, és mindenki a saját tempójában halad a legjobban. Nincs idő bevárni, amíg mindenki ugyanarra a tempóra felgyorsul. Otthoni környezetben ellensúlyozhatjuk ezt.

Tanulás során, vagy akár társasjáték közben várjuk ki, amíg megadja a választ. Ne adjuk a szájába, vagy ne nyúlj bele abba, amit csinál, pár másodperc után. Ez egy kritikus pont, és itt könnyen el lehet csúszni. Bírd ki, álld meg, fogd le a kezed, harapd a szád, mindegy, így vagy úgy érd el, hogy ne szólj bele, ne nyúlj bele, amikor egyedül kell csinálnia. Ha hibázik, hagyd, hogy ő javítsa ki. Ha lassabb, biztasd, de ne oldd meg helyette.

Ez nagyon fontos, mert amint kiveszed a kezéből, elveszed a lehetőséget és ezáltal az önbizalmát és a kedvét is arra, hogy újra megpróbálja. Tanítsuk meg erre a nagyobb testvért is, hogy ne mindig ő vigye el a pálmát. Adjunk egyforma lehetőséget a megnyilvánulásra mindenkinek, és amikor nála a sor, várjuk ki türelmesen a választ. Ha a válaszai helyesek, játékosan növelhetjük a sebességet, lépésről lépésre, megőrizve a sikerélményt.
A figyelmetlenséget ellensúlyozhatjuk azzal is, ha megtanítjuk ellenőrizni a saját munkáját.

Ez a felnőttkorában is rendkívül hasznos lesz. Hogy miért van ennek fontos szerepe az önállóságban? Mert ha hibázik, akkor ellenőrzéskor logikusan végiggondolja, és visszakeresi, mit rontott el. Ha megszokja, hogy ellenőrzi a munkáját, és saját maga jön rá a hibáira, hamarabb lesz önálló, és megmarad a sikerélménye is. Hiszen ő maga fedezi fel újra a helyes gondolatmenetet. Legközelebb még jobban emlékezni fog arra, mit és hogyan kell jól csinálnia. Így egyre magabiztosabban fog a feladatokhoz állni, mert nem fog félni attól, hogy hibázik, hiszen ki tudja javítani azt. Szülőként vedd rá, hogy ellenőrizze le a feladatát. Például ha  Te már látod a hibát, ne mutasd meg neki elsőre, hanem kérdezd meg, lát-e benne hibát. Hagyd, hogy rájöjjön maga. Ezzel segítesz neki a legjobban.

A végére hagytam 3 plusz olyan tényezőt, amelyek a sor elején is lehetnének, mert ezek nélkül neki sem szabadna fogni a tanulásnak. Apróságok, de hihetetlen nagy mértékben befolyásolják a gyerek koncentrációját.

Fizikailag nem tanulásra kész.

Győződjünk meg róla, hogy evett, ivott eleget, mielőtt nekilát a tanulni valónak. Ha kialvatlan, álmos, szintén ne erőltessük a dolgot.
Ezek olyan alapvető szükségletek, amik miatt nem tud eléggé odafigyelni arra, amit épp csinál. Hamarabb lesz türelmetlen, ideges, és el is megy a kedve az egésztől. A friss levegő, oxigén hiánya is ide tartozik. Oxigénszegény környezetben az emberi agy teljesen eltompul, elfárad és elálmosodik. Szellőztess tanulás előtt, vagy akár közben is, hogy gyermeked fiatal agya friss maradjon.

Ami pedig még a tanulás előtt is jól jön, az a séta vagy a mozgás.
Hiszen mozgás után gyorsabban lehet tanulni, a memória feljavul és jobb lesz a koncentráció. Fejben nem tanulásra kész A ráhangolódást fejben egy “na indulj tanulni” kifejezés még nem hozza meg. Ha éppen most szakít félbe egy játékot, mesét, könyvet, vagy most esett haza edzésből, vagy épp rokonlátogatásból, a figyelme még teljesen máshol van. Tanulás közben teljesen szétszórt lesz és kedvetlen.
Segítsd őt átállni a tanulás tevékenységére. Ezt leginkább úgy érheted el, ha megfelelő tanulókörnyezetet alakítasz ki.

Legyen egy „tanulósarok”

Ez jellemzően gyermeked íróasztala. Az ideális tanulási környezet már ránézésre is „tanulós”, tehát tankönyvek vannak, írószerek, füzetek, laptop vagy számítógép, esetleg parafatábla stb. Az asztalon legyen rend! Ha kis kupi van, akkor az elszórt tárgyak még akkor is rontják gyermeked koncentrációját, ha amúgy a tankönyvre figyel – a szeme sarkából látja a nem odavaló könyvet, játékot, bögrét vagy bármi mást. Az agy jobban teljesít a letisztult környezetben, ahol csak a tananyag van és semmi más. Ha az okostelefon állandóan pittyeg és figyelmet követel: valaki lájkolt valamit Facebookon, írtak Viberen, jött egy e-mail vagy egy játékhoz új frissítés érhető el. Ezek a „csak ránézek fél percre” pillanatok nemcsak a tanulást, de az érdemi munkavégzést is ellehetetlenítik.
Szoktasd rá gyermeked arra, hogy ha tanul (vagy valamin dolgozik), akkor minden telefonzörrenés várhat. A számítógépen pedig érdemes bevezetni bizonyos oldalak tiltását. Vannak erre külön alkalmazások, ahol beállíthatod, hogy mely oldalakat tegye elérhetetlenné mondjuk 2 órára – ezt nemcsak gyermekednek, de neked is ajánlom. Hihetetlenül produktívvá tesz, ha a gépen sem csipog minden oldal és tudsz a dolgodra figyelni.

A tanulás lezárása ugyanilyen fontos. Annak is adj egy keretet. Tegye el a füzetet, tankönyvet, pakoljon be holnapra. Az a legfontosabb, hogy a tanulást valamilyen szokással lezárjátok, mert így keretet kap a tanulóidő.

Nem tart elég sűrűn szünetet

A hatékony tanuláshoz nem 4 órás helyben ülések kellenek, ahol 1 óra után már csak ül a gyermeked a tankönyv fölött, de fel sem fogja azt, amit olvas, hanem sok-sok 30 perces szakasz. Ezek a szünetek segítenek abban, hogy leülepedjen mindaz, amit tanult, nem alakul ki feleslegesen fásultság. Ez egyébként igaz ránk is, hiszen munka közben is muszáj szünetet tartani - ha nem is félóránként, de 2-3 óránként mindenképpen. Ilyenkor egy pohár víz, gyümölcs, valami mozgás, séta jót tesz kikapcsolódásként, felfrissülésként.
A hétköznapokat ugyanígy lazítsuk fel. Sok gyerek a suli után még különórákra, edzésekre jár, és utána kerül sor a házi feladatokra, másnapra felkészülésre. Ez eléggé leterhelő. Az őszi, téli, tavaszi és nyári szünetekben, illetve a hétvége legalább egyik napján igyekezzünk minél több kikapcsolódást, feltöltődést, pihenést biztosítani nekik. Szakadjon ki a hétköznapokból, ez az idő szóljon a családról, játékról.

Plusz egy érv emellett, hogy rengeteg olyan programot szervezhetünk, amivel észrevétlenül tanul is. Például egy rövid túra során a növényekről, állatokról, tájékozódásról; vagy a városban sétálva az építészetről. 






Összefoglalásként és zárásként fontos tudni, hogy az önálló tanulás egyik sarkalatos pontja, hogy gyermeked lépésről lépésre képes legyen megoldani azokat az akadályokat, nehézségeket, amelyekbe beleütközik. Előfordulhat, hogy nem vagy otthon, amikor tanul. Vagy épp Te sem tudod kiszámolni a kétismeretlenes egyenletet. Ezeken a helyzeteken is felül kell tudnia kerekedni.

A fentiekben leírtakat először Te segíts neki betartani, majd szépen lassan hívd fel a figyelmet rájuk, amíg ő maga nem használja őket. Észreveheti, hogy már elfáradt, vagy szomjas. Felállhat és kiszellőztethet önállóan. Kérhet segítséget magától, ha nem ért valamit. Utánanézhet önállóan a szótárban egy szónak, vagy az interneten kereshet képet. Leülhet önállóan gyakorolni, amit úgy érez, még szükséges.

Ekkor elmondhatod, hogy tényleg önállóvá vált a tanulásban. Sőt, az élet nehézségeit is sokkal könnyebben fogja megoldani. És ez a cél, igaz? Bízom benne, hogy találtál számodra hasznosat ebben a cikkben. Ha már 1 tippet megfogadsz és sikerélményed van belőle, akkor többet tettél, mint előtte!

Írd meg tapasztalataidat, vagy akár kérdéseidet az info(kukac)tantaki.hu email címre, vagy oszd meg a FB közösségi oldalunkon!

Ha szeretnél további hasznos írásokat olvasni, Blogomban rendszeresen közzé teszek újabb és újabb cikkeket.

Iratkozz fel a hírlevelemre, hogy eljuttathassam hozzád őket. 

Ha pedig érdekel, hogyan használhatod a Tantaki oktatóanyagot segédeszközként a fentiekhez, kattints ide