Hogyan neveld a szófogadatlan gyermeked még akkor is, ha nem hallgat rád

Hogyan „éld túl” gyermeked kiskamaszéveit?

Mit tegyél akkor, ha nem akar meghallgatni, és már ötlettelen vagy?

Ebben a bejegyzésben néhány (szerintem nagyon hasznos) tanácsot olvashatsz. Egy blogbejegyzésben nem tudok egy teljes gyermeknevelési útmutatót átadni –de biztosan ismered már a könyvem. 🙂

Ha nem, itt tudod beszerezni:
http://vasarlas.tantaki.hu/Nagy-Erika-Egy-sikeres-anya-kezikonyve

(Amennyiben nem kattintható a link, másold be a böngésződ címsorába!)

 

erika_konyve800_600_423

A kamaszkor több okból is nehéz a szülőnek. Egyrészt van egy változó gyermekünk, aki már nem fogad szót, tesztelgeti a határokat, talán későn jön haza, csúnyán beszél, csapong a hangulata, sokszor vad és indulatos – és sorolhatnánk. És mennyire szoktuk is sorolni egymásnak. :-).

Szülőként azért különösen nehéz a kamaszkor, mert azt érzed, hogy kicsúszott a kontroll a kezed közül.

Ha ezt érzed te is, akkor tudok egy megnyugtató dolgot mondani:

 

Minden egészséges gyermek tesztelgeti a határokat

Egy kisgyermek is, de ő még könnyebben fogadja el a határokat, amiket húzol neki.

A kamasz viszont nagyon erősen nekimegy a határoknak. Megkérdőjelezi őket, értelmetlennek látja őket, és megnézi, hogy meddig mehet el.

És ez így van jól, mert a felnőtté válás természetes része az, hogy saját személyiséget alakít ki, saját szabályrendszere lesz, saját életet él, saját ízlése és véleménye van.

Viszont egy kiskamasz, de sok nagykamasz sincs még kész arra, hogy korlátlan szabadságot adj neki – ezért az ő érdekében határokat kell húznod.

unja

Határok, magyarázatok és következmények

Tehát döntsd el, hogy melyik területen hol van a határ: játszhat-e leckeírás előtt, mikor jöjjön haza, mennyi zsebpénzt kapjon, meddig maradhasson fent stb.

Tudod, hogy melyik területen miért döntesz úgy, ahogy – ezt fogalmazd meg pontosan, mert gyermeked rá fog kérdezni. („De miért nem lehet? Hát nem nagy ügy! És XY-nak lehet!”)

Ha rákérdez, akkor nem mondhatod azt, hogy „csak”, vagy azt, hogy „mert így döntöttem és kész”.Ha ezt mondod, akkor öncélúnak fogja érezni a határokat, és talán még jobban feszegeti majd őket.

(Mindenesetre véget nem érő okfejtésekbe sem kell belemenned – mondd el, hogy miért igen vagy miért nem.)

Ezután döntsd el, hogy milyen következménye legyen a határ átlépésének. Szinte biztosan átlépi majd, és ilyenkor muszáj érzékeltetned vele, hogy átlépte a meghúzott határt.

Nagyon erősen hangsúlyozom: nem azért húzunk határokat szülőként, mert zsarnokok vagyunk. Épp ellenkezőleg: azért, mert imádjuk a gyermekeinket és szeretnénk, hogy normális, boldog, érzelmileg kiegyensúlyozott felnőtté váljanak.

konfliktus

Minden határnak legyen oka

Ez nagyon fontos. Ne azért mondd, hogy 10 órára jöjjön haza, mert neked anno ezt mondták – hanem azért, mert pl. ezt tartod biztonságosnak.

Ha gyermeked rákérdez, akkor mondd el neki, hogy miért ez a határ.

 

Miért van szükség határokra?

Azért, mert így fogja megtanulni, hogy mi a helyes és mi nem az. Ha felnőttként kezeled és a bizalmasa leszel, akkor a határokban is meg tudtok egyezni.

A másik ok, hogy így érzi majd biztonságban magát.

A harmadik ok, hogy felnőttként is szüksége lesz a határokra – ezeket pedig nem 24 évesen fogja megtanulni, hanem gyermekkorában.

Te is folyamatosan szabályozod magad, és talán észre sem veszed már, mert olyan természetes. Nem azért beszélsz tisztelettudóan a többiekkel, mert rád szoktak szólni, hogy ne legyél tiszteletlen – hanem azért, mert már öntudatlanul is tudod, hogy mit illik és mit nem.

A gyerekek még kamaszkorban is mintakövetők – át fogja venni a te határaid és viselkedési mintáid nagy részét.

 

Legyél nyugodt még akkor is, ha üvöltenél

A kamaszkor őrületes érzelmi hullámzásról szól. Gyermeked hangulata folyamatosan változik, és még nehezen kezeli az impulzusait (huszonéves korunkra fejlődik ki teljesen agyunknak az a része,  amivel az érzelmeinket kontrollálni tudjuk).

Tehát fontos, hogy te legyél a biztos pont az életében – akire mindig támaszkodhat,  aki mindig ott van neki és aki feltétel nélkül szereti őt.

Amikor határokat húzol vagy a következményeket érvényesíted,  akkor ne szigorú arckifejezéssel és felemelt hanggal tedd ezt – legyél nyugodt, világos és szeretetteljes.

 

Akkor is hall téged, amikor úgy tesz, mintha nem hallana

Sok gyermek forgatja a szemeit, sóhajtozik, „pofákat vág” és ki is mondja, hogy nem érdekli, amit mondasz.

Tudom, hogy ez mennyire idegesítő, de fontos, hogy tegyél úgy, mintha figyelne – hiszen hall téged ilyenkor is.

Ha azt látja, hogy a szemforgatása és a flegmázása célba talál, akkor lehet, hogy folytatni fogja.

 

Veszíts csatát, de nyerd meg a háborút

Minden „lázadó” kicsiben kezdi. 🙂

Van, aki direkt ellentétes zenét hallgat, filmeket néz, könyveket olvas, mint a szülei. Mondjuk ez nem meglepő: más zenekarok vannak most, mint a te kamaszkorodban.)

Van, aki kimaradozik. Elkezdi festeni a haját és a körmét, vagy olyan ruhákat vesz fel, amitől égnek áll a haj.

Döntsd el, hogy mi ártalmatlan, és mikor kell tényleg odalépned. Az ártalmatlan lázadásocskákat gyermeked idővel kinövi – ezeket a csatákat „veszítsd el”,hogy gyermeked azt érezze, hogy tényleg levált picit, és nem szólsz bele az életébe.

Ha az ártalmatlan dolgoknál odalépsz, akkor lehet, hogy keményebb eszközökhöz nyúl – elkezd nagyon korán inni, cigizik, kipróbál valami drogot, kimaradozik az iskolából.

Most alakítja ki a személyiségét, és tényleg azt kell éreznie, hogy ő egy önálló ember.

Hagyd egy picit lázadni, és úszd meg a nagyon kemény lázadásokat.

 

Nem olyan rossz dolog, ha a gyerek rossz

Egy ismerősöm volt osztályfőnöke a legszívmelengetőbb dolgot mondta, amit csak pedagógus mondhat.

Ismerősöm „rossz” gyerek volt gimiben, és a legszínesebb intőket gyűjtötte be. És elég sokat. És az anyuka gyakori vendég volt a fogadóórákon.

Eljött egy osztálytalálkozó, és ismerősöm megkérdezte az osztályfőnökét, hogy „tetszik-e még haragudni rám”.

Az osztályfőnök válasza csodálatos:

„Ne viccelj, akkor sem haragudtam. A rossz gyerekeket szeretem a legjobban. Amelyik gyerek nem rossz legalább egy kicsit, annak sajnos kimarad a gyerekkora.”

 

Nagy Erika

Oktatási szakértő

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .