Itt a nyári szünet, vége a megszokott napi rutinnak?

Hamar szembesülünk azzal, hogy a várva várt szünidővel a gyerek kizökkent addigi jól megszokott ritmusából és hirtelen mindent csinálhat. Vagy legalábbis sok mindent, amit előtte nem. Fenn lehet sokáig és alhat sokáig, játszhat, alhat, játszhat... és akkor egyszer csak megunja az egészet. Ha a szomszéd Robika is már az idegeire megy, és Grétivel sincs már kedve játszani, akkor bizony gyanakodhatunk, hogy gyermekünk unatkozik. És íme, az újabb kihívás a szülőknek, csináljunk programot a gyereknek!

 

 

Igen ám, de mit? Ilyenkor persze jönnek az okos internetes cikkek: „sportoljon a gyerek, olvasson a gyerek, menjen táborba a gyerek...” igen köszönjük, ezeket mi is ki tudtuk találni. De:

  • Tudta azt, hogy Magyarországon több helyen is van már olyan park, amelynek ösvényein csak mezítláb lehet közlekedni? Különféle természetes anyagokon lehet keresztülsétálni, mely különleges élményt nyújt gyereknek és felnőttnek.
  • Rendeztek már saját versenyt arra, hogy eldöntsék, mely’ fagyizó melyik fagyija a legjobb a városban? A családtagok a zsűri, és pontozási rendszer szerint lehet szavazni.
  • Raktak már ki közösen 1500 darabos puzzle-t?
  • Olvasta a gyerek a Harry Pottert? Meg kéne próbálni, még akkor is, ha már lerágott csont.
  • Volt már valaha állatmenhelyen? A különböző állatvédő szervezetek nagyon hálásak az önkénteseknek. Így nemcsak a felelős állattartást tanulja meg a gyermek, hanem megismeri a munkája értékét is.
  • Sokat számítógépezik a gyerek? Keressünk olyan játékokat, amik stratégiai jellegűek, és kerüljük a „lövöldözősöket”. Itt azért sokkal árnyaltabb a kép, mint sokan elsőre gondoljuk, ugyanis ez utóbbiak sem feltétlenül ártalmasak. Ha nem emberek a célpontok, hanem űrlények vagy szörnyek, vagy kooperáló csapatban játszunk, a közismert negatív hatások eltűnnek. És azzal is sokat teszünk a gyermekünkkel való kapcsolatért, hogy nem megyünk az agyára: „Már megint ezzel játszol??”.
  • Készített már saját magának jelmezt a gyermek, mondjuk kedvenc filmhőse, vagy játékfigurája jelmezét? Szerezzünk neki alapanyagokat és engedjük barkácsolni, hagyjuk, hogy kibontakozzon a fantáziája.

Egyébként amúgy is érdemes a szünidőre felszerelkezni különféle kellékekkel. Sőt, mi több, érdemes a gyerekkel együtt felkeresni a hobbiboltot, hadd válogasson kedvére. Közben figyelhetjük, mi az, ami megfogja, mi iránt érdeklődik. Egy halom gondunk megoldódik, ha a gyerek igazi hobbit talál magának a nyárra. És mielőtt megköveznének a fiús anyukák, hogy hobbiboltba csak a lányok járnak gyöngyökért és színes selyempapírért… Két lelkes fiúgyermekkel mentem egyszer hobbiboltba, akiket lenyűgöztek a kémcsövek, a fadobozok és a különféle drótok és huzalok. A muníció, amit ott beszereztünk elég sokáig adott kreatív foglalatosságot nekik.

 

 

Nos igen, hagyjuk, hogy fura dolgokat csináljon. Ne szidjuk, meg amiért fonalakkal és cérnákkal huzalozza be a nappalit, hatalmas pókhálót létrehozva ezzel. Vagy bunkert épít a bútorok elhúzgálásával, tökéletes rumlit okozva. Emlékeztessük magunkat arra, hogy ez neki egy csodálatos kaland. Vegyünk részt a játékában, játsszunk vele. Semmi nincs, amiért egy gyermek hálásabb, mint ha megoszthatja a világát szüleivel – és érzi azt, hogy a szülők is partnerei ebben.

Egy szó mint száz, hagyjuk, hogy szokatlan dolgok történjenek vele. Menjünk vele másik útvonalon. Ha filmet nézünk, kérdezzük meg a véleményét. A nyár tele van művészeti fesztiválokkal, egyet érdemes beiktatni, hadd ismerkedjen meg minél többféle szemlélettel. Ne féljünk kiállításra vinni őt. A legtöbb múzeumban már vannak játékos múzeumpedagógiai foglalkozások, melyek megszerettetik a gyerekkel a máskor oly unalmasnak tűnő termeket.

Kezeljük lazán a nyári házi feladatokat. A kötelesség az kötelesség, de nem mi vagyunk a tanár kihelyezett ostora, amely távolról érvényesíti az akaratát. Ha gyermekünknek tanulási nehézségei vannak, a nyár szintén alkalmas arra, hogy megoldást keressünk. Vezetni sem a forgalomban tanulunk meg, hanem kontrollált keretek közt olyan tanártól, aki tud vezetni tanítani.
Vásároljunk valami új társasjátékot. „Ó, igen persze, az újabb lerágott csont...” gondolhatják többen. Ám tévednek. A társasjáték biznisz soha nem látott virágzását éli. Olyan szép és izgalmas játékok sorakoznak a polcokon, amiket tudomány nem élvezni. Vannak persze irtó drágák, hatalmas, szemet gyönyörködtető táblákkal és rengeteg különféle kártyával és kiegészítővel – ám vannak kicsi és olcsóbb játékok is, melyek minőségben nem maradnak el terjedelmes társaiktól.

Ó, van itt program, kérem szépen! Nem nehéz lefoglalni a gyereket.

Csak hát… persze… tudom én. A szülők számára a szünidő sajnos nem két és fél hónap. Ugyanúgy mennek tovább a dolgos hétköznapok, s valószínűleg nincs sem erőnk, sem energiánk, időnk meg végképp, hogy csemeténket szórakoztassuk. Ha a nagyinál tölti a nyár nagy részét, akkor ezt a cikket máris lehet kinyomtatni (vagy modernebb mamáknak linkelni), hogy átvegyék a stafétát, de kellő kitartással és rugalmassággal sok nehézség áthidalható!

 

 
Nagy Erika
oktatási szakértő

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..