Hogyan tanítsa meg gyermekét gondolkodni?

Gondolkodás - kreatív gondolkodás

 

Képzeljük el, hogy munkahelyünkön van egy kolléga, aki sokat segít, akitől mindig lehet kérdezni, sőt, gyakran el is végzi helyettünk a feladatot, mert látja, hogy rajtunk „túl sok” van, és nehezen boldogulunk.

Mi lesz ebből hosszútávon?

Talán nem vagyok egyedül, aki úgy gondolja, hogy egyre gyakrabban kérjük majd a segítségét, sőt már olyan feladatoknál is hozzáfordulunk, amiben nem is feltétlenül lenne szükségünk rá, csak éppen nincs kedvünk hozzá, nincs kedvünk gondolkodni rajta stb. Mi szépen lassan leszokunk arról, hogy összeszedjük magunkat, és erőfeszítést tegyünk valamilyen cél elérésének érdekében, ő pedig…, nos, neki pedig előbb-utóbb biztosan betelik a pohár, és valamilyen módon jelezni fogja, hogy elege van ebből.

Sok tanuló túlterhelt és fáradt, a szülő pedig szeretne segíteni neki. Tanulás-módszertani tanácsadóként gyakran tapasztalom, hogy az együtt-tanulásnak előbb - utóbb megmutatkoznak a hátrányai. Amikor mindig kéznél van valaki, aki segít és gondolkodik helyette, a munkahelyi szituációhoz hasonlóan gyermekünk is igyekszik kihasználni majd a felajánlott segítséget.

tanulagyerekevel

Miért rossz ez?

A gondolkodás az ember megismerő tevékenységének legmagasabb foka. A gondolkodás közvetett úton sok új ismeret megszerzését teszi lehetővé, alapfeltétele a tanulásnak és a tudásnak. Ha gyermekünk minden információt készen kap, jó szándékunk ellenére elfojtjuk a gondolkodását, ezáltal a problémamegoldó képességét is. A cél a segítség helyett inkább az lehetne, hogy tanítsuk meg őket gondolkodni és önállóan tanulni.

A kreatív gondolkodás fejlesztésének egyik módja lehet, ha történeteket olvasunk együtt a gyerekkel, majd feldolgozzuk az olvasottakat, látottakat.

  • Foglaljuk össze – vagy foglaltassuk össze az olvasmány tartalmát.
  • Ha úgy látjuk, hogy a gyermek nem teljesen értette meg a tartalmat, akkor kérjük meg, hogy fogalmazzon meg kérdéseket, melyeket mi megválaszolunk, vagy még jobb, ha kikeressük az adott részt, és „rávezetjük” gyermekünket a megoldásra.
  • Beszélhetünk a szereplőkről, pl. hogy melyikükkel tud azonosulni és miért, kielemezhetjük reakciójukat.
  • Kérhetjük, hogy mondjon más befejezést a történet végére, vagy feltehetjük a kérdést: mi lett volna ha…

Ha sikerül a gyerek számára érdekes olvasmányt választanunk (a nagyobbak választhatnak maguk is), akkor ez egy kellemes időtöltés lehet, melyből mindenki profitálhat. Használhatjuk ezt olyan témák megbeszélésére is, amelyeket nem tudunk, vagy nem akarunk „csak úgy” szóba hozni.

Van azonban egy nagyon fontos kitétel! Semmi sem rombolja le jobban a kreativitást annál, mint mikor a gyerek által feltett kérdéseket, megfogalmazott mondatait, gondolatait, ötleteit egyből negatívan értékeljük! Ha elmond valamit, mi pedig úgy reagálunk, hogy: ez nem ide való, ez nem jó, nem érted egészen, nem erre gondoltam stb… Ezek a reakciók csak elcsendesítik a gyermeket, és nem lesz motivált arra, hogy gondolkodjon.

konfliktus

Hallgassunk meg minden gondolatot, és biztassuk arra, hogy gondolkodjon még, keresse a lehetséges válaszokat, megoldásokat. Ezeket akár le is jegyzetelhetjük, és a beszélgetés végén kiigazíthatjuk azt, amit mindenképpen szükséges.

 

„Semmiféle gondolat sem rossz, csak rosszá válhat, ha kritika nélkül fogadjuk.

Csak az a rossz igazán, ha semmi gondolatunk sincs.”*

Számos tanulás-technika létezik, az információk leghatékonyabb felvételében is különbségek mutatkoznak egyénenként, de ami a legtöbb tanulási folyamatban szerepel – és ki nem hagyható, az a GONDOLKODÁS. Ösztönözzük gondolkodásra gyermekeinket, és magunkat is! 🙂

Pár Krisztina

tanulás-módszertan tanácsadó, mentálhigiénés szakember

www.tanuljunktanulni.hu

Ne feledje: az önálló tanulást Ön mint szülő is segítheti
hatékony oktatóprogramokkal,melyekkel gyermeke egyedül is kiválóan el
tudja sajátítani a problémás tantárgyak tananyagait!

Hatékony segítséget itt talál>>

2 thoughts to “Hogyan tanítsa meg gyermekét gondolkodni?”

  1. Azt írod, hogy kritika kell („Semmiféle gondolat sem rossz, csak rosszá válhat, ha kritika nélkül fogadjuk.), ugyanakkor a korábbiakban meg azt, hogy nem szabad a gyermek kedvét elvenni azzal, hogy esetleg megmondunk neki a valós véleményünket (Semmi sem rombolja le jobban a kreativitást annál, mint mikor a gyerek által feltett kérdéseket, megfogalmazott mondatait, gondolatait, ötleteit egyből negatívan értékeljük! Ha elmond valamit, mi pedig úgy reagálunk, hogy: ez nem ide való, ez nem jó, nem érted egészen, nem erre gondoltam stb)
    Na akkor hogyan is van ez most!?????

  2. Kedves Anna!

    Fontos hangsúlyozni, hogy a kritika pozitív is lehet, nemcsak negatív. Sajnos az emberek a kritika szó hallatán manapság rögtön a negatív véleményre asszociálnak. Azonban mondhatunk negatív véleményt is gyermekünknek, de fontos, hogy előtte megjegyezzük, hogy például jó az a gondolat, amit a gyermek megfogalmazott, azonban van egy másik megoldás vagy válasz, ami ennél még jobb. Tehát ezzel azt szeretnénk hangsúlyozni, hogy ha negatív kritkával is kell néha illetni a gyereket, akkor azt szépen megfogalmazva, sértő hangnem nélkül kell megtenni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .