AMIKOR AZ ISKOLÁBAN IGAZSÁGTALANSÁG TÖRTÉNIK A GYERMEKÜNKKEL

Gyorssegély a szülőnek: mit tehetünk ilyenkor?

Azt hiszem, a többi szülő társam nevében is beszélhetek, amikor azt mondom, egyenesen a szívembe markol, ha a gyerekemmel igazságtalanság történik!  Az első ösztönös gondolatom, hogy bemegyek és megvédelmezem a csemetét, mint egy sebzett anyatigris… Talán az ilyen helyzet az egyetlen, amihez több, mint 17 éves oktatói tapasztalatom után, anyaként mégis jól jön a segítség, egy barát, akinek kiengedhetem a gőzt, mielőtt intézkedni kezdek.

Minden édesanyának, édesapának javaslom, hogy mielőtt cselekszik, bizonyosodjon meg róla, hogy valamilyen módszerrel megnyugtatta magát először: tett egy nagy sétát, beszélt egy baráttal, vagy bármi ami neki működik! Tehát ez a nulladik lépés! Nagyon fontos, hogy átgondoltan közelítsük meg a helyzetet.

A gyerekkel ne menjünk bele a tanár hibáinak és rossz tulajdonságainak megbeszélésébe, mert ez feldúlhatja őt, és legközelebb már lehet, hogy még ingerültebben viselkedik órán. A feszültség feszültséget szülhet, és nem lehetünk mindig mellette, hogy megvédjük. Inkább az alábbi, bevált módszert javasolnám.

Vegyünk egy valós példát a közelmúltból, ami nem túlságosan zaklató, vagy szélsőséges. 

Egy matekversenyen ment el a kisfiú kedve a tanulástól

A 7 éves Leni mindig is feltűnően okos kisfiú volt. Már 4-5 évesen alaprajzokhoz hasonló ábrákat készített egy templomról, amit apukájával, Andrással kellett alaposan megnézni, kívülről-belülről. Eldöntötte, hogy építészmérnök lesz, ha nagy lesz, és büszkén tanulta a második osztályos matekot egészen addig, amíg egy matek versenyen arra a következtetésre nem jutott, hogy ő buta gyerek és úgysem fog sikerülni.

Mi történhetett?

Kérdezgetni kezdtük a kisfiút, hogy mondtak-e neki bármi rosszat a képességeiről, az eszéről, bántották-e őt bármilyen módon. Leni csak pityeregve a vállát vonogatta, megrázta az üstökét, és azt ismételgette, hogy nem akar matek házit írni többé.

 

Rejtélyesnek tűnt a helyzet, hiszen senki nem bántotta őt verbálisan, mégis ki volt készülve az egyébként nem túl érzékeny kisfiú. Ezen a ponton tovább kérdezgettük, amíg ki nem bukott, hogy mi volt a bibi.

 

Ha elég ideig kérdezünk, akár több alkalommal visszatérve a témára, mindig előjön az igazi ok.

Ha elsőre nem akar válaszolni, ne erőltessük, hanem váltakozva beszélgessünk vele kellemes témákról és erről, amíg megnyílik.

Túl magas elvárás

Szóval ebben a helyzetben az történt, hogy Leni 100%-ot akart teljesíteni, és a plusz példák közül kettőhöz egyáltalán nem tudott hozzászólni, mert csak második osztály legvégén fogják tanulni a törteket, de a példa hatodokat emlegetett.

 

Érdemes tudni, hogy gyerek-felnőtt egyaránt ki tud borulni attól, ha egyetlen szó miatt nem tud felfogni egy egész témakört.

Először tehát megértettük a kisfiúval a “hatod” fogalmát, elmagyaráztuk neki, hogy ezt még nem tanulták, és olyan gyerekek tudták megoldani ezt a feladatot, akiket külön megtanítottak a dologra, mint most mi is őt. Hagytuk, hogy megoldja a feladatot. Megnyugodott, hogy meg tudja oldani, és lehet még belőle építészmérnök. 🙂

Az is kiderült, hogy a szakkör tanárnénie nagyon-nagyon sokat követel tőlük, és bírál, ha nem figyelnek eléggé, így egy gyors egyeztetés után anyuka bement az iskolába, megbeszélni a történteket.

Hogyan beszélgessünk az érintett tanárral a problémánkról?

Nyilván minden helyzet egy kicsit más, de segítségképpen szeretnék megosztani veletek, szülőtársakkal néhány alapelvet, ami a tapasztalatok szerint rendszeresen segít elsimítani ilyen helyzeteket.

  1. Először is készüljünk fel arra, hogy lehetőleg nyugodtan érkezzünk a beszélgetésre, és tartsuk a célt szem előtt, amiért oda megyünk. Így nem fog még nagyobbra duzzadni a probléma.
  1. Ha lehet, tudjuk meg a tanárról, hogy mire büszke. Ha például van valamilyen publikációja, vagy Facebook csoportja, akkor egy icipicit nézzük át, és találjunk valamit, amit őszintén értékesnek, szimpinek tartunk benne. Amikor találkozunk a tanárral, kezdjük azzal, hogy ezt megemlítjük, ha van ilyen. Ha nincs, akkor bármit, ami szimpi benne. Akár a sálja színét, valamit próbáljunk megdicsérni. Egy kicsit beszélgessünk vele másról, ha csak 2 perc erejéig is.
  1. Amikor felhozzuk a sérelmet a gyerekkel kapcsolatban, hasonlóan barátságos hangon, tömören és tárgyilagosan tegyük azt.

Kérdezzük meg a tanárt, hogy az ő szemszögéből mi történt és ne vágjunk a szavába, amikor elmondja, bármilyen nehéz is ez.

 

Biztosítsuk arról, hogy hallottuk amit mondott, majd ha még nem mondta el, kérdezzük meg, hogy milyen nehézségbe ütközött, aminek a kezelése nem volt egyszerű a gyerekkel kapcsolatban?

  1. Mondjuk el neki, hogy milyen megoldásaink vannak otthon ugyanerre, miközben említsük meg azt is, hogy tudjuk, nem könnyű a helyzete, hiszen nem egy, hanem 30 gyerekkel kell egyszerre foglalkoznia.

 

Számos szülőt átsegítettem már hasonló kríziseken, és a legtöbb tanár nagyon pozitívan fogadja ezt a fajta hozzáállást.

De hogyan adhatnánk szülőként tanácsot a tanárnak?

Jogos a kérdés, felmerült már többször.

Térjünk vissza Leni konkrét példájához, úgy lesz a legegyszerűbb megosztani ezt veletek.

Minden emberi lényre igaz, hogy jól reagál az őszinte elismerésre, és frusztrálja, ha megoldhatatlan feladatok elé állítják, és/vagy azt érzékeltetik vele, hogy ő nem túl értékes. Lenivel is ez történt. De az anyuka ahelyett, hogy ezt a tanárnéni szemére vetette volna a fentieket, amikor a 4. lépésnél tartott, úgy fogalmazta meg ugyanezt az üzenetet, hogy…

“Az az igazság, hogy Leni egy kicsit félénk fiú, és könnyű porrá zúzni az önbizalmát. Otthon is azt figyeltem meg, hogy amikor kap egy negatív visszajelzést, fegyelmezést, előfordul hogy befeszül, és valami olyan játszódik le a fejében, hogy…

 

‘Ha jó gyerekként, szorgalommal nektek nem elég jó, akkor meg se próbálom!’

 

Persze nekem otthon csak kell figyelnem, nem 30 gyerekre és több időnk is van, de rá szoktam hagyni, majd amint lehet, megdicsérem a témában, valamiért. Ettől felenged és megint törekedni kezd arra, hogy a lehető legjobban csinálja.”

 

Ebben a konkrét esetben a beszélgetés csodálatosan működött, hogy a szülő barátságot épített ki a tanárnénivel, aki boldogan számolt be pár nap múlva arról, hogy Leni teljesen megváltozott. Szerencsére a teljes hozzáállás megváltozott, és mára már megduplázódott a matek szakkörre járó gyerkőcök létszáma is! 

 

Remélem, a fenti tippek nektek is segítenek, hogy még boldogabb legyen a gyerek, a család, és jól tudjátok alakítgatni a kilátásait a jövőre nézve. A következő cikkemben arról fogok beszélni, hogy ha iskolai, vagy tanulással kapcsolatos egyéb súrlódások után nem áll helyre a gyerek szorgalma zökkenőmentesen, akkor milyen egyszerű dolgot tehetünk még szülőként, a helyzet megoldására.

 

Ha stabil a gyerek, akkor automatikusan jobban is koncentrál, és sikeresebb abban, amire ráhelyezi a figyelmét.

Az oktatást pedig a Tantakival szórakozássá varázsoljuk a gyermeked számára, olyan tanulási élményt nyújtva, amely meghatározza majd nemcsak a jegyeit, hanem az egész hozzáállását is. Neked pedig megnyugvást és elégedettséget kínálok az oktatóprogramok által, mint sok más szülőnek is, akik ugyanabban a cipőben járnak, mint Te. A sorozat elolvasásával segítesz nekem, hogy segíthessek nektek! Tudom, hogy ütős csapat leszünk!

Játékos tanulással könnyebb a megértés!

Ezen az oldalon kipróbálhatjátok a gyerkőccel, hogy hogyan is működik a játékos tanulás:

https://www.onlinetantaki.hu/ingyenes-tananyagok


Nagy Erika 

A játékos tanulás szakértője

2 thoughts to “AMIKOR AZ ISKOLÁBAN IGAZSÁGTALANSÁG TÖRTÉNIK A GYERMEKÜNKKEL”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .